Az új szezonnal egy újabb fejezet kezdődött, nem értem be annyival, hogy sikerült pontyot fognom, nagyobb kihívásra, nagyobb halakra vágytam. Mivel az első évben nem tudtam nagyobb halat fogni, új hely felkeresése mellett döntöttem. Az első etetett helyen a víz 7-8m mély volt meredek partoldallal, az újabb hely, amit kinéztem pontosan ezzel, hellyel szemben volt, itt már sekélyebb víz fogadott 4m körül volt és a part is nagyon lankás.

 

Ekkor még nem sejtettem mi vár rám ezen a helyen.

 

Sokat hallottam, hogy ezen a helyen nagyon szeretnek az amurok tartózkodni, így nem csak az volt a cél, hogy nagyobb pontyot fogjak, hanem az is hogy életem első amurját fényképezőgép elé állítsam. Mivel az amurokról is sokat olvastam tudtam, hogy csapatokban járnak és fékezhetetlen az étvágyuk nagy mennyiségű magos etetést kell csinálnom. Így megkezdtem az etetést napi durván 15kg kukoricával. Elég nagy mennyiségnek tűnhet, de kell, hogy ennyi kaja legyen. Az új helyen is először dévéreket fogtam majd megjöttek a hajnali pontyok is, igaz már az egyedsúly emelkedett sikerült 5 és 8 kgos pontyot fogni a legnagyobb 8,5kg volt.

 

Gyönyörű dévérek fogadtak az új etetésen

 

Valamint hibátlan nyurga és…

 

…. tőpontyokat sikerült fogni

 

 Egy délutáni etetésnél vettem észre alig szórtam be a nem kevés erjesztett kukoricát jöttem el csónakkal a meghorgászott helyről majd fél szemmel egy hatalmas burványt láttam picit megálltam és rövid időn belül több nagytestű hal fordult az etetésen. Én először nyugtáztam magamban hogy csak busát látok, ám egy öreg tiszai rókával való beszélgetés után derült ki hogy azok nagy valószínűséggel amurok voltak. Így a hajnali horgászatokat felváltotta megint a délutáni horgászat. Nem kellett sokat várni az első akcióig, amibe sajnos alul maradtam, ami a hosszú horogelőkének volt „köszönhető”… de erről majd később.

Kipakoltam a felszerelést, botokat bevetettem, és türelmesen vártam először egy dévérkeszeg zavarta meg a nyugalmamat, majd rövid idő után egy maszatolós kapásra figyeltem fel. Csak a bot spicce jelezte, hogy valaki érdeklődik a csali után, a jelző meg se szólalt. 3 perc csipkedés után úgy gondoltam, hogy egy kisebb dévér rárágta magát a horogra. A botot kézbevettem picit ráemeltem, majd meglepődve tapasztaltam, hogy a bot karikába hajlott és a zsinór végén elindult egy tengeralattjáró…. Nem sokáig élvezhettem a hal súlyát, mert hirtelen megkönnyebbült a szerelék, amit horog nélkül tekertem ki. Picit bosszankodtam.  Aki látott már amurt „legelni” az tudja, milyen könnyen tépi, harapja el a nádat, ennek köszönhettem, hogy a végszerelékemet horog nélkül kaptam vissza. A jövőben, hogy ez ne történjen meg mindössze 10cm horogelőkével folytattam a horgászatot.

A sikertelen akció után kicsit ráetettem a helyre, a nagy hal tudtam, hogy szétrúgta az etetést. Az elkövetkezendő idő teljesen esemény nélkül telt. Besötétedett… már éppen a pakolás gondolata motoszkált a fejemben, amikor az esti csendet a jelzőm hangja törte meg. Az orsó szinte füstöt alig tudta adagolni a nyeletőfék a zsinórt, ráemeltem és azonnal karikába hajlott a botom a jól beállított féknek köszönhetően az orsó dobjáról szaladt le a damil, nem tudom mennyit húzhatott le, de nem keveset. A lábam remegett, tudtam, hogy nagyon jó hal van a horgomon. Az adrenalinom az egekben volt nem tudom pontosan a fárasztás meddig tartott, de életre szóló élmény volt. Nagyon sok kirohanása volt, de a felszerelés állta a sarat. Majd egyre kisebb köröket futott a hal ekkor már láttam, hogy egy hatalmas amur van a szerelék végén. A fárasztás végén, amikor már a hal teljesen elkészült az erejével előkészítettem a nagyméretű sűrűszövésű merítőt és a halat beletereltem. Alig hittem a szememnek, ahogy a merítőben pihent a hal ekkor már tudtam, hogy életem addigi legnagyobb hala volt előttem.  Mérlegelésnél a hal kereken 14 kg-ot nyomott. Ekkor nem is sejtettem hogy ezt a rekordomat pár nap múlva megdöntöm.

 

 

14kg-os torpedó

 

Pár nap kihagyás következett, etetni minden nap jártam, de horgászatra nem volt időm, de nagyon vártam, hogy újra horgászhassak. Ennek el is jött az ideje, a pár nappal korábbi események miatt nagyon izgatott voltam. Ahogy megérkeztem a helyre erjesztet kukoricát szórtam a meghorgászott területre, kb 6-8kg-ot etettem. Kialakítottam a horgászhelyet, a végszerelékeket az etetésre juttattam. Nem telt el sok idő és máris mutatták magukat a halak, elkezdtek forogni az etetésen, de kapás elmaradt, pedig hatalmas halak voltak ott. Volt, hogy egyszerre kettő is fordult, lehetett látni a hátúszójukat, farokuszonyukat. De a kapás nem jött, de nem bosszankodtam, mert nagyon jó volt látni, hogy ott vannak. Ahogy kezdett sötétedni picit csendesedett a víz nem mutatták annyira magukat, így ráetettem a helyre, csónakkal nem akartam az etetés felé menni így partról egy nagyobb etetőlapáttal szórtam meg. Alig fejeztem be az etetést az egyik botomon megcsippant a jelző feszülten figyeltem pár másodpercig csend volt majd még egy apró húzás majd megint csend. Borzasztó izgatott voltam újból feszült figyelem, majd eljött, amire vártam. A bot bebólintott az elektromos kapásjelző jelezte, hogy valaki a vízben nagyon gyorsan úszik….

 

Bevágásról nem lehet beszélni ráemeltem a halra, de az első pár percben nem sok közöm vot a halhoz minden úgy történt, ahogy ő akarta. Egy hatalmas fordulással tudatta velem, hogy a Tisza közepén küzd. Türelmes fárasztásnak köszönhetően sikerült visszahúznom a halat, de ekkor egy újabb trükkel próbálkozott, a part széli nádast vette célba. Ekkor nem volt más választásom a fárasztást a csónakból kellett folytatnom. Sikerült elhúznom a nádtól majd újra a nyílt vízen igyekeztem felőrölni a hal erejét. Amikor kezdett fáradni és megmutatta a teljes testét már tudtam, hogy ez a hal még nagyobb lesz, mint amit pár nappal azelőtt fogtam. Felejthetetlen látvány volt, ahogy felfeküdt a vízen. Éreztem, hogy elfáradt, így szépen a merítőbe csúsztattam, bár ekkor még felrobbantotta a vizet, de ekkor már az enyém volt. Visszatérve a partra, kezdődhetett a mérlegelés. Alig hittem a szememnek a mérleg 17.5kg-ot mutatott, boldogságom határtalan volt.

 

17.5kgos amur…. a ponty és amurhorgászatom meghatározó hala a bizonyos „i”-re a pont

 

Így indult a ponty és amur horgászatom, kezdeti nehéz lépések nem vették el a kedvem, sőt erőt adtak, azóta is szeretem, ha a halak vagy épp a természet nehézséget gördít elém, ettől szép a horgászat. Azóta természetesen sokat fejlődtem mind felszerelés, mind tapasztalat terén, de persze a jó pap is holtig tanul, és ami még fontosabb a halakkal való kíméletes bánásmód, talán lerágott csont, de szerintem ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. 8 év kitartó ponty-amurhorgászat illetve megfelelő tapasztalatszerzés után kerültem kapcsolatba a Csalihungáriával és a Magic Maggot-tal. Új fejezetet nyitva a horgászéletemben. Fantasztikus csapat tagja lehetek. Főleg a bojlikat fogom tesztelni, leginkább természetes vizeken. Igyekszek minden tapasztalatot megosztani a horgászokkal, segítve ez által a horgászok sikerét.

 

Írta: "C&R"

Magic Maggot Team