Július utolsó hétvégéje, valamint augusztus második hete a pihenésről szólt imádott tavamon, a Balatonon, családommal, barátaimmal, no és persze a pecabotokkal!

 

 

Helyszínek: Balatonmáriafürdő móló, ill. Balatongyörök, csónakkikötő.
(A horgászatok néhány órásra lettek tervezve, minden alkalommal a hajnali napszakban.)

A Csali Hungária horgászcsapatának / Magic Maggot Team / tagjaként, ezeken a pecákon elsősorban a Csonti Befőtteket próbálgattam néhány ízben (méz, mandula, ananász, fűszeres kolbász), keszegezéshez és pontyozáshoz is.
A felkínálás módja: horgon, ill. csalitüskén, valamint az etetőanyaghoz adva, adaléknak használva.
A balatoni sudár ponty a kedvenc „halam”, de mivel rövid idő állt rendelkezésre a horgászatok során, elsősorban keszegfélék horgászatára rendezkedtem be, egy-egy beugró pontyra számítva, így felszerelésemet is ennek függvényében állítottam össze.
Három botot vittem magammal. Az egyik a „dióverő”, ami egy 390-es, 40-120g dobósúlyú heavy karakterisztikájú bot, ezzel terveztem a bordás kosaras távoli pecát és az alapozó etetést.
Második botnak egy 360-as, 30-100g dobósúlyú szintén heavy botot vittem methodozni, viszont klasszikus oldalkosaras feederezésre is készültem, ezért erre a célra egy 270-es 10-30g dobósúlyú picker botot vittem magammal, amit 10 grammos kosárral, 50-70 cm. hosszú előkékkel használtam.
A Balatonon helyenként a mély iszap problémát okoz, ezért az élő csalit, gilisztát, csontit és bizony a csonti befőttet is, ki szoktam könnyíteni a pontyos végszereléken. Erre a célra 15 mm-es csalitüskét használok, amire elsőnek a Csonti Befőttet (1-2 db.) feltűzöm, majd utána lezárom egy 8 mm-es „pop up”-al. Tökéletesen működik és szelektál. Az apró karikakeszegek, és a kis dévérek elkerültek. 


Érdekes a Balatonon az iszap „kérdés”, mert helyenként 30 cm laza iszap található, valahol pedig kemény az aljzat. Aki nem ismeri a helyet, könnyen nullázhat, nem megfelelő végszereléket használva. A balatongyöröki móló mindkét oldala iszapos, helyenként min 30 cm iszap van. Honnan tudom? A strandról átúsztam és „búvárkodtam” kicsit, aminek eredményeképp ott is hagytam ezt a helyet.
Ki kell tapasztalni, mert ha az ember 30 cm iszapban 8 cm-es előkével methodozik, akkor lesheti a kapást...

 




Végül a csónakkikötőt választottam. Itt is van iszap, de nem olyan „vastag” mint a mólónál. Haltartó helyet is találtam, egy laza hínármezőt (fűzéres süllőhínár). Nappal megnéztem, fürdött benne a hal, sötétben pedig nem volt gond meghorgászni a szélét. 





Pár szó még a felszerelésről, végszerelékről, horgokról, etetőanyagról. Mindhárom botomon 0,20-as tubertini damilt használtam, a két nagyobbik pálcán 0,10-es dobóelőkével. A Balatonon, ahol mindig fúj a szél, hatalmas előny, hogy gyorsan süllyed ez a kiváló minőségű damil. Horgokat 10-12-14-es méretben használtam, típus: MAVER CS24. A hosszúelőkés módszerhez a monofil előke 0,14-es volt, egy 16-os méretű Daiwa horoggal. 



 

 

 


Etetőanyag: a Csali Hungária tesztelés alatt álló, sárga színű, édeskés ízű, csontilisztes kajája, csemegekukoricával, befőttel dúsítva.Mivel hajnalok-hajnalán mentem le a partra ½ 4-kor már be voltam dobva, ezért a legkeményebb botommal kezdtem el a pontyozó pecát. Nyolc, tíz alapozó dobás után, az etetésen pecáztam, majd a másik botomon, method kosaras végszerelékkel, az etetés környékét „tapogattam”. A szél most nem volt a barátom, mert akadt viharos K-i és élénk ÉNY-i egyaránt, mindkét esetben erős lökésekkel. Két alkalommal is másodfokú viharjelzés volt, ami nem tette egyszerűvé a horgászatomat, és ez megmutatkozott az eredményekben is.
 

 

 

A dévérek órarend szerint, 5:30 után kezdtek el enni, napfelkeltét követően. A 390-es botot félretettem, a methodos pálcával horgásztam és előkerült az ölembe a picker is. Szokni kellett az elején a hullámokat, aztán összebarátkoztunk és sikerült kipiszkálni jó néhány dévérkeszeget.
 

 

Ha két élő csontival horgásztam jöttek az apróbb keszegek, ha pedig feltettem egy befőttet jöttek egyből a nagyobb dévérek, valamint kárászok is. Legjobban a mandulás Csonti Befőtt, élő csontival való kombinálása működött. Élvezetes volt a pickerrel egymás után húzni a szebbnél szebb keszegeket, kárászokat.

A method módszer abszolút nem működött, ezért nem is erőltettem. A picker bot mellé visszakerült a 390-es bot, bordás kosárral, közepes gilisztával csalizva, lezárva egy sárga színű „pop up”-al. Ez a csali kombináció ízlett két pontyocskának is.
 

 

Összegezve a négy hajnali pecát, az első és az utolsó volt a legjobb, szép dévérekkel, kárászokkal, pontyokkal. A szeles napokon sajnos nem ment, néhány dévér kivételével nem fogtam semmit, de rengeteget tanultam és milliónyi élménnyel gazdagodtam ismét!

 

Írta és fényképezte:
Farkas Péter
Csali Hungária Team