Nagyjából három hete tudtam meg, hogy két csapattársunk is indul a balatoni horgász szövetségek versenyén, Zsennyén, ezért úgy döntöttem, hogy páran meglepjük őket, és ha már ott vagyunk, akkor a szurkolás mellett pecázunk is egyet a napijegyes tavon.


 



A horgászat egyik célja a „basic” termékcsalád tesztelése volt, ami várhatóan a „natúr” variáns mellett négy féle ízben kerül majd a jövőben piacra.
A tesztelést klasszikus értelmében nem nevezném tesztelésnek, mert a cél elsősorban a jó hangulat, no meg a szurkolás volt, és csak másodsorban egy újabb kép és információ szerzése a termékről.
Mint azt már korábbi cikkekben leírtam, az etetőanyag szemcsésebb, első sorban bordás kosárhoz ajánlott, de method kosárral is alkalmazható, magas szénhidrát és csontiliszt tartalmú termék.
A horgászat másik célja jóval különlegesebb volt, ez pedig az 5 kg feletti pontyok és amurok megfogására tett kísérlet, tehát egy igazi élménypecára készültünk. Korábban egyszer sem célhorgásztam feeder technikával nagyhalakra, ezért ez az alkalom számomra is újdonságnak számított.


A szelektálás első lépése a helyválasztás volt. Az őszi horgászatokra jellemző, hogy a vermelő helyek ismeretében nagyobb eséllyel tudunk testesebb példányokat fogni, mint nyáron, amikor a halak folyamatosan mozognak. Hasonló, „könnyített” szituációval találkozhatunk viszont más évszakokban is, olyan tavakon, ahol valami természetes akadó, vagy haltartó hely közelébe előszeretettel etetnek több köbméter kaját a lelkes sporttársak, addig, amíg a halak jól nem laknak.
Nos, a Zsennyei tó kapcsán nem kell „James Bond”-nak lenni ahhoz, hogy információhoz jussunk hol van ez a hely, mert a 10 percenként csobbanó spombok hangja meglehetősen árulkodó, hogy merre érdemes keresni a nagyobb halakat.

A tó közepén található pár fából álló kis sziget tökéletes hely a halaknak és a horgászoknak egyaránt, mert utóbbiaknak a büfé felőli oldalról egy nagyobbacska dobással már kényelmesen elérhető és relatíve pontosan etethető ez a terület.
Nem vagyok egy „hajnalban az ágyból kipattanó” típus, így ritkán látni nyitásnál tolongani a kapunál, de még olyan korán egyszer se sikerült érkeznem, hogy ezek a pozíciók szabadok legyenek. Így volt ez a mostani alkalommal is, így kénytelenek voltunk a tó jobb oldalára helyet foglalni, pontosan a szigettel szembe, de lényegesen nagyobb távolságra tőle, mint ha a büfénél ülnénk.

Ezzel a helyválasztás meghatározta a szerelék összerakását is, ami nálam a következő képpen zajlott:
1. Elfelejtettem az egyetlen távdobó orsómat előző nap feldamilozni, mert már hetek óta olyan volt, mint egy meztelen csiga és szerintem a maradék zsinórt egy 60-as kosárral le is dobtam volna. Mivel a damilt, amit megvettem hozzá otthon hagytam, ezért erről le is mondhattam.
2. Levettem az egyetlen távdobásra alkalmas (a meglévők közül leginkább) 360-as Cormoran botomról a csupasz orsót és feltettem rá az egyik Exage C5000FC orsómat, amin 0,23-as damil van a közepes távok elérésének céljából.
3. Szinte mindenki tudja, hogy ritkán kötök dobóelőkét, de ez a táv és főleg ez a monofil damil már megkívánta VOLNA, és talán nem is kell folytatnom, természetesen otthon hagytam az erre alkalmas zsinórt..
4. Túl kicsi, 45 grammos bordás kosarakat hoztam, amivel bár a későbbiekben elértem a 95 méteres távot (kimértem), de közel se kényelmesen és pontosan.



Miután a lehetőségekhez képest sikerült összevarázsolnom a szereléket, nekiállhattam horgászni. Az előkém egy fonott 10 centis zsinór volt, szakállnélküli 10-es horoggal és egy 15-ös(!), hajszálelőkére kötött csalitüskével. Csalizásnak a Ringers csoki ízű 8 és 10 millis pelletjeit használtam oldalast átszúrva vegyes színekben. A képek közt majd láthatjátok ezt, és azt is, hogy egy ekkora csalitüskét már érdemes a megszokottól kicsit távolabb engedni a tökéletes akadás végett.
A horgászatot alapozó etetés nélkül kezdtem, mert ekkora távolságra 360-as bottal, (de őszintén szólva nagyobbal sem) nem tudok egy négyzetméter pontosan dobni, így koncentrált etetés hiányában az alapozással többet ártanék, mint használnék a halfogásnak.




A többiek mind szabadon választottak szereléket és távolságot egyaránt, a közös gyakorlatilag csak az etetőanyag volt mindhármunknak, ami nálam annyiban tért el, hogy egy kis csemegekukoricával dúsítottam.
Kifejezetten jól indítottunk és ütemesen kezdtük húzni a szebbnél szebb halakat. A szelektálás sikerességét úgy határoztuk meg, hogy ha a megfogott halak 50%-a meghaladja az 5 kg-os súlyt, akkor bejött a tervünk és abszolváltuk feladatot.
A 0,23-as Dragon Specialist Pro zsinór tökéletesen bírta a strapát és bár a methodozástól eltérően nem dobtam 5-6 percenként, de a nap folyamán 12 dobás erejéig így is becsületesen kitartott.


Közel 34 fokos hőségben horgásztunk végig, köztük a versenyzők is a másik tavon, ami árnyék hiányában embert próbáló feladat. A srácok szépen teljesítettek és kitartóan küzdöttek egy számukra ismeretlen vízen, ami az összesített pontszámuk alapján a 7. helyre volt elég több mint 30 csapatból.
Mindeközben mi nagyon jól éreztük magunkat és bár 10 kg feletti pontyot nem sikerült fognunk, de 7-8-9 kilós példányokat kifejezetten sokat, így az elképzelésünk, az etetőanyag és a tudatos szelektálás jól működött.


A nap végére nálam beköszönt egy gyönyörű amur is, aminek kifejezetten örültem, mert az általam leggyakrabban horgászott vizeken jellemzően alkarnyi méretű példányokkal találkozom csak.
Jó napot zártunk és végre a csapatunk egy része találkozni is tudott, ami sokszor a nagy távolság miatt sajnos kivitelezhetetlen. Mindenképpen visszatérünk még erre a tóra, mert gyönyörű és erőtől duzzadó halak lakják!   

Szabó Ádám
Csali Hungária Team