Az első, pontosabban a „Nulladik Csali Hungária Hagyományteremtő Kupa” megrendezésének a gondolata még nyár elején fogalmazódott meg bennünk munkatársammal, Robival, és a cégtulajdonossal, Sinka Antallal. A kezdeti koncepció az volt, hogy szeretnénk egy céges horgászversenyt, ami a multiknál már megszokott „csapatépítő tréning” jelleggel zajlana, hogy a teszthorgászaink és a cég vezetősége is jobban megismerhessék egymást. Amit tudtunk, hogy a helyszín biztosan cégünk szülővárosa Kiskunhalas lenne és a dátum lehetőleg augusztus végére vagy szeptember elejére esne..




Bár három nyári hónap nem nagy idő, de a Csali Hungária életében mégis tízszeresére gyorsultak az események. Részt vettünk az Efttexen, Elkészült az etetőanyagok és csalik előállítására alkalmas gyárunk, szerepeltünk a médiában, dübörgött a versenyszezon, a Csonti Befőtt után pedig piacra került az első etetőanyagunk is, Stinky Mix néven.
Míg tavasszal csak tervezési fázisban voltunk és főleg fejben és papíron építettük fel azt a koncepciót, ami alapján a piacra kerülést gondoltuk, a nyár végére már hazai és külföldi érdeklődéssel találtuk szembe magunkat. Ennek az intenzív fejlődésnek köszönhetően alakult egyre jobban át a céges horgászverseny jellege, és nőtte ki magát egy barátokat, érdeklődőket, ismert embereket, illetve a MOHOSZ képviselőit egybegyűjtő, több napos közösségi eseménnyé.
A verseny és az egyéb programok helyszíne végül több módosítás után a Kiskunhalasi Tóth Tó lett, a dátum pedig szeptember 8-9-10-ére esett.
A verseny és a vendéglátás hibátlan volt, annyira, hogy ötévnyi rendezvényszervezési tapasztalattal a hátam mögött, fejet kell hajtanom Sinka Amanda előtt, aki több hónapnyi kemény munkával egy gördülékeny, jól megszervezett programot és tökéletes vendéglátást biztosított számunkra.
Négyszeri meleg étkezés, korlátlan italfogyasztás, szállás, transzfer a szállás és a tó között, őrzött tópart, hogy már este kipakolhassunk és sorolhatnám reggelig, egyszóval „All Inclusive” horgászhétvégén vehettünk részt a Csali Hungária szervezésében.
Mivel úgy gondoltam, hogy nehéz lenne egyedüli emberként az élményeimet átadni az olvasónak, ezért röviden meginterjúvoltam a résztvevő csapattársakat, hogy meséljék el ők, milyen tapasztalataik voltak. Következzen most ez, utána pedig beszéljenek a képek! :-)


Kérdés Farkas Péterhez: „Te vagy a csapat rangidős tagja. Sokat dolgozol, a szabadidőd pedig a horgászat mellett a családé, most viszont lehetőséged nyílt egy kicsit lazítani. Hogy tetszett a hétvége?”
Péter válasza: „Két fantasztikus napot tölthettem el Kiskunhalason. Elárulom, soha nem volt még ilyen baráti fogadtatásban részem. A Csali Hungária tulajdonosa, családja, munkatársai fantasztikus rendezvényt szerveztek. Bevallom nagyon izgultam a verseny előtt, hiszen minimális versenytapasztalatom van és nagyon jó horgászok voltak az „ellenfelek”, akik hétről-hétre versenyeken csiszolják horgásztudományukat. Örülök, hogy szép eredményt (II.hely) értem el a versenyen, együtt pecázhattam csapattársaimmal és jó embereket ismerhettem meg. Nagy élmény volt.”

 


Kérdés Léránt Sándorhoz:  „Legutóbb Zsennyén szép eredményt értél el két szektor második helyezéssel. Vártad már ezt a megmérettetést? Kitől "tartottál" leginkább a versenyt megelőzően? Mi volt most a kitűzött cél?”

Sanyi válasza: „ Nagyon vàrtam ezt a versenyt, màr csak a tàrsasàg miatt is. Nagyszerű volt talàlkozni a csapattàrsaimmal ès a meghìvott neves emberekkel.
Leginkàbb Polyàk Csaba ès Szabò Àdàm horgàszata èrdekelt a legjobban, valamint őket èreztem erősnek a mezőnyból.
A cèlom mindenkèppen a verseny èlvezèse ,baràtokkal valò kellemes időtőltès volt, valamint szerettem volna a mezőny elejèn vègezni,ami sikerült is.Nagyszerűen èreztem magam.”

 


Kérdés Kulcsár Zoltánhoz: „Te jöttél talán a legtávolabbról, kereken négy órát utaztál. Megérte ennyit utazni? Hogy érezted magad?”
Zoli válasza: „Igen valóban èn èrkeztem talán az ország legtávolabbi pontjáról, Sopront közel 350km választja el Kiskunhalastól.
A 4 órás utat kèt barátommal, csapattársammal tettem meg, ami már magában is remek hangulatú volt. Nagyon furcsa èrzèsek kavarogtak bennem amikor már a megbeszèlt találkozóhely felè tartottunk, ami egyben a hètvègi rendezvènyünk helyszínèül is szolgált.
Furcsa de nagyon jó èrzèsek, vègre találkozhatok a csapattársaimmal, folyamatosan ezen járt az agyam, hisz napi kapcsolatban vagyunk az interneten de ez most egészen más volt.
A fogadtatásunk minden elkèpzelèsemen túltett. Barátkènt, családtagkènt fogadtak minket.
Olyan ellátásban volt rèszünk amit szerintem nem sokan mondhatnak el, remek ètelek ès italok, fantasztikus hangulat ès mindezt megkoronázta a verőfènyes napsütès. A horgászverseny nagyon jól szervezett volt, remek hangulatban telt, ès nagyon szèp eredmènyek születtek, persze a legfontosabb az volt, hogy együtt lehettünk egy csapatként, családkènt. A búcsúzás fájó volt, de a mielőbbi viszontlátás remènyèben intettünk búcsút egymásnak. Egy kitűnő hètvègèt tudhatunk magunk mögött ès várhatjuk a folytatást. Ezt a közel 700km-t bármikor újra megtennèm gondolkodás nèlkül.

 


Kérdés Sugár Brigittához: „Életed első versenye volt, ráadásul egyedüli nőként indultál a mezőnyben. Hogy tetszik a versenyhorgászat? „
Brigi válasza: „Az, hogy egyedüli nőként indultam egy plusz volt számomra. Inkább dobott a nyerni akarásomon, mint, hogy zavarba ejtőnek érezzem. Szerettem volna bebizonyítani, hogy egy olyan versenyen, ahol csak férfi tagokból álló mezőny van, egy nő is helyt tud állni. Ezt úgy érzem valamennyire sikerült is, mert 18 indulóból 7.helyen végeztem. De megelégedve nem vagyok magammal. A versenyen végig stresszeltem, amitől nem éreztem magam túl jól. Ez rányomta a bélyegét nálam a versenyre és emiatt a verseny ideje alatt azt mondtam, hogy soha többet. Most viszont, hogy lecsillapodtak bennem a kedélyek, kipihenten átgondoltam a történteket, tudom, hogy jobban is mehetett volna, ezért fogok újra "rajtvonalhoz" állni és megmérettetem magam újra és újra.”



Kérdés Szakács Krisztiánhoz: „Messziről érkeztél te is a családoddal. Elégedettek voltatok a vendéglátással? Várod már a következő találkozót? „
Krisztián válasza: „ Igen, Zircről érkeztem a családdal, és nagyon vártuk ezt a hétvégét. A vendéglátás már az első pillanattól megfogott, szinte oda sem értünk, de már az alföldi pálinkát volt lehetőség kóstolni, apum szerint kiváló volt, én nem kóstoltam, mert vezettem. Az ételek jók voltak, jól voltak elkészítve, szerintem senki sem ment üres hassal péntek éjjel aludni a következő napi megmérettetésre. Sajnos a verseny nem sikerült annyira jól fogás szempontjából, viszont a hangulata nagyon jó volt, és ami a legjobb volt, hogy megismerhettem már személyesen is a Magic Maggot többi tagját is, akivel még nem volt szerencsém találkozni. 
A következő találkozót nagyon várom, mert pecázni amúgy is jó, de Magic Maggotos teammel még jobb”



Kérdés Németh Andráshoz: „Nemrég kezdted a versenyzést és most lehetőséged volt a csapattársakkal megmérkőzni. Sikerült fejlődni, esetleg tanulni másoktól? (a horgászatra gondolok, nem a pálinka ivásra..)”
András válasza:” Valóban nemrég kezdtem a versenyzéssel foglalkozni, persze teljesen amatőr szinten, és szinte azonnal magával ragadott. Magával a "Method" módszerrel, idén januárban ismerkedtem meg. Tehát ha mondhatom, igen, sikerült fejlődnöm. Sőt úgy ítélem meg nekem sikerült a legnagyobbat fejlődnöm a csapatban, a legrövidebb idő alatt. De van hova fejlődni, van mit még megtanulni. Nap mint nap tapasztalok, tanulok olyan dolgokat, apró részleteket, amiket nem is gondolna, vagy nem is látna bele az ember ebbe az egyébként egyszerű horgászmódszernek megítélt technikába. De egy versenyen semmi sem egyszerű. Kezdő versenyzőknek egyelőre azt tudom tanácsolni, csak, de ezt bizton, hogy érdemes jó pecások mellé leülni és rettenetesen kikapni, mert azzal lehet igazán nagyot fejlődni, tanulni, tapasztalni. Ha az elején jól megy valami, hajlamosak vagyunk hátradőlni és nyugtázni, hogy ez megy nekünk. De ilyenkor vannak az igazán nagy pofára esések. Horgászversenyt még nem nyertem. Kupát még nem nyertem, sem semmilyen díjat, de olyan tapasztalatokat és olyan tudást viszont nyertem, amit máshogy soha nem nyertem volna. Elindultam egy úton, hogy hová vezet nem tudom, hogy milyen nehéz lesz, vagy sikerül e végigmennem, azt sem tudom. DE amíg tudom, taposom az utat, csak előre és előre! Köszönöm, hogy ennek a csodálatos csapatnak, családnak a tagja lehetek, köszönöm, hogy részese lehetek. Magic Maggot én így szeretlek.”



Kérdés Szabó Tamáshoz: „Megnyerted a versenyt egy erős mezőnyben. Mesélj kérlek a taktikádról! Mi volt a siker kulcsa?”
Tomi válasza: „Hidd el, engem lepett meg a legjobban a végeredmény, hiszen elég erős mezőnyben sikerült odaérnem az elejére. A kitűzött cél, amivel már bőven elégedett lettem volna, az valahol a mezőny közepén volt. A siker kulcsa jelen esetben szerintem az volt, hogy viszonylag gyorsan észrevettem, hogy nagyon finnyásan táplálkoznak a halak, Ehhez mérten alakítottam ki a felszerelést. Vékony 12-es fluorocarbon előke, 16-os horog, egy szem csonti, és éppen akkora method kosár amiben csak egy falatnyi etetőanyag fér. Itt a végén pedig még engedd meg kérlek, hogy én is megköszönjem ezt a fantasztikus hétvégét, amit szerveztek nekünk. Hihetetlen látni ilyesfajta önzetlenséget a mai világban. Remélem hamarosan újra találkozhatunk és pecázhatunk egy jót.”

 


Zárásképp pedig én írnék pár sort a hétvégéről.
Kiválóan éreztem magam a kollegáim, barátaim, horgásztársaim, és a párom társaságában. Pihenni jöttem, amire Anti (a cég vezetője) az első percben figyelmeztetett, amikor épp válaszolni akartam egy e-mailre.
Ennek megfelelően a későbbiekben át is adtam magam a jó hangulatnak és az alföldi pálinkának. Sajnos utóbbi, és az, hogy a másnapi versenyen lusta voltam ernyőt húzni a nap ellen, megtette a hatását és a verseny első félidejét három óra után feladtam. Abszolút elsőként álltam fel és feküdtem le pihenni, szóval kicsit bosszús vagyok emiatt, de sikerült ismét bebizonyítani, hogy a bulizás és horgászat nem megy együtt. Talán lassan tanulok is belőle..
A második félidőben természetesen a hátrányomat már nem tudtam ledolgozni, így 35 kiló körüli összfogással a 6. helyen zártam.
Polyák Csabával egymás mellett ültünk és végig nagyot meccseltünk, ami még jobban motivált. Ebben a baráti versenyben is megtaláltam a fejlődési lehetőséget, mert a tó kialakításából adódóan gyakorolhattam a 65 méter környéki klipszelős, túlparti nádfalhoz dobást.

 

 

Kiválóan éreztem magam és alig várom, hogy újra találkozhassunk! Köszönöm még egyszer mindenki nevében ezt a tökéletes szervezést és hibátlan vendéglátást!
 

Szabó Ádám
Csali Hungária Team